Sziklamászás

“A felépülésben az egó leépítése kulcsfontosságú.

Nem lehet egóból élni, mert az mindig sérül.”

"Több csúcs megmászása után nem csúszhatsz vissza többé, hanem szárnyakat növesztesz, s repülni kezdesz."

Richard Bach

Követni tudsz a facebookon...

Tapasztalatom szerint törvényszerű, hogy a felépülésben a függő új szabadidős tevékenységeket fedez fel magának. Egy rendes narkós élete a cucc körül forog. Szárazon mindenképpen kell valami helyette, mert az életnek nevezett játékban szükség van olyasmire, ami szerethetővé teszi azt. Érdemes sokféle dolgot kipróbálni, de nem szabad görcsösen keresni a lehetőségeket.  Én gyakorlatilag végigsportoltam gyerekkkoromat, vívtam, futottam, teniszeztem, kézilabdáztam, síeltem, vitorláztam. Nekem emiatt a boldog gyerekkor emlékeit hívja elő a sziklamászás.

A felépülés szempontjából azért tartom jó választásnak, mert mászás közben a jelenben kell lennie az embernek, nem rágódhat a múlton, nem aggódhat a jövőn. Szeretem a szimbolikáját is: meg kell találni a felfelé vezető utat, nem célszerű erőből csinálni. Ugyanakkor fontos az egyensúly: nem lehetsz sem túl görcsös, sem túl vakmerő. Mászás közben rá vagy utalva társaidra, ezért fontos a bizalom is. Másik nagy előnye, hogy mindeközben a természetben vagyunk, jó levegőn, messze a város zajától. Meggyőződésem, hogy a mászás legkevésbé szól a sportról és a teljesítményről, sokkal inkább az önismeret és félelmeink legyőzése a lényeg.

A sziklamászás több mint ’extrém’ sport: szimbóluma és metaforái  sok tekintetben az emberi természetet mintázzák. A sziklán való felkapaszkodás, a csúcs elérése, majd az onnan való leereszkedés az emberi lélek megnyilvánulásait és az ember viselkedéses reakcióit mintázza az élet különböző kihívásaira. A sziklamászás során a cselekvést kísérő lelki történések az emberben lévő ősi, elementáris vágyat jelképezik a ’felkapaszkodásra’, felfelé törekvésre, a csúcs elérésére, ami a növekedést, kiteljesedést szimbolizálja. De ott vannak az akadályok, a külső és belső nehézségek, félelmek is, amelyekkel mászás közben meg kell küzdeni.  Olyan intenzív élményt jelent a résztvevők számára, amely a magasságokba emeli az embert, és ezáltal nagyon mély tapasztalati tanulást eredményez. Sokszor ez a maradandó, mély élmény adja az első lépést az élet más területein való előrejutáshoz.

outdoor csapatépítés

Az outdoor csapatépítés sikere a tapasztalati tanulásban, népszerűsége változatos és élménygazdag eszköztárában rejlik. Közös sajátosságuk, hogy olyan kihívásokat állítanak a csoport elé, amelyeket csak szorosan együttműködve tudnak megoldani. A valóságban azonban ritkán dolgozik ilyen módon együtt a csapat. Két-három személyes kooperációk mentén halad a munkafolyamat, melynek során változik, hogy éppen kik vannak előtérben, és kik dolgoznak a háttérben. Van, hogy egyedül kell megküzdeni egy feladattal, de szükség van a jól működő háttértámogatásra, anélkül nem megy. Az egymásra utaltság megértése és pozitív megélése kell ahhoz, hogy a munka mindenki számára végül nyertes-nyertes, komoly játéktér legyen. Különösen így lehet ez akkor, ha vezetők együttműködéséről van szó. A versengés és együttműködés optimális kombinációja a szervezet sikerének döntő tényezője lehet. A sziklán a résztvevők megélik a kölcsönös bizalmat, a kívülről jövő segítség elfogadását. Egymás biztosítása közben a ’kötél’ valódi köteléket és felelősségvállalást épít emberek közé. Ez erősíti a csapategységet és a csapattagok közötti bizalmat. 

önmagunk legyőzése

Sziklamászás közben nem a sziklát, nem is a másik embert, hanem inkább önmagunkat kell legyőzni. A közösség facilitáló ereje és háttértámogatása kell ahhoz, hogy elérjük az általunk kitűzött célt, hogy megtapasztaljuk, többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. A sziklamászás valójában nem a szikla megmászásáról és a természetben való túlélésről szól, hanem elsősorban arról, hogy az ember kapcsolatot teremtsen olyan saját belső erőforrásaival, melyek segítenek számára saját ’hétköznapi falait’ is ledönteni.
„Hiszen mindenkinek megvan a maga Everestje, a maga feladata, a maga kisebb vagy nagyobb sziklája, amin fölfelé kapaszkodik, szó szerinti értelemben és szimbolikusan egyaránt.”
A hatékonyan együttműködő csoport több mint a részeinek összessége. Ha sok emberi kéz működik közre egy feladat megoldásán, az egyéni erők, egyéni teljesítő-képességek olyan kombinációja jöhet létre, ami már
egy más minőséget ad. Fontos, hogy a csapattagok ismerjék saját maguk, illetve egymás képességeit, tudását, valódi kompetenciáit, valódi természetét, valódi érzelmeit. És ez a sziklán megmutatkozik. Kendőzetlenül. Maszk nélkül. A nem mindennapi helyzet, ég és föld között, a komfortzónából való egyértelmű kilépést jelenti. 

csúcsra jutás öröme

A kihívásra mozgósított egyéni belső erők és a társak mint külső támogató rendszer összjátéka együtt megvan a sziklamászásban, ezért rendkívül alkalmas mély tanulási-változási folyamatok beindítására,katalizálására és válik a személyes fejlesztés és egyben a közösség formálásának nagyon hatékony eszközévé. A sziklamászás során a résztvevők megtapasztalják a sikert, a felkapaszkodás, a csúcsra jutás örömét, de megtapasztalhatják annak nehézségeit is. Ahogyan az életben is: van úgy, hogy éppen a nehézségekből lesz siker, mert az az ember, aki megtapasztalja valódi önmagát, valódi erejét s egyben határait is, képessé válhat az önazonosság mély megélésére, s ez inkább jelenti az öntudatosság és önkontroll biztos élményét, mintsem a kudarcét.
A sziklamászás sokaknak túl ’extrém’ sportnak tűnik elsőre, de mi tapasztaltuk, hogy mindenki számára elérhető lehetőséget nyújt. Mert a siker mindig a fejekben dől el. A kor, a nem, a fizikai erőnlét nem számít annyit mint gondolnánk. Bárki képes fizikai és lelki sikerélményt elérni a sziklákon.

biztonság

A biztonságról professzionális hegymászó felszerelés, kötél, beülő, karabiner, és persze szakavatott trénerek gondoskodnak. Trénereink nem csak vezetik, irányítják a tevékenységeket, de maguk modellként is szolgálnak. A gyakorlott sziklamászók az első felfelé tett lépésektől kezdve az ereszkedésig folyamatosan figyelnek, eligazítanak, bátorítanak és vigyáznak. Pszichológiai végzettségű trénereink segítenek
a nehézségek leküzdésében és a tapasztalatok feldolgozásában. A túravezetők nagy tapasztalattal és helyismerettel rendelkeznek valamennyi kiválasztott helyszínen.

élmény, kikapcsolódás

Sziklamászó túránk a csoportok számára tehát a fejlődés nem mindennapi eszközét nyújtja: a kihívásokkal való sikeres megküzdést, akadályok legyőzését, célok meghatározását, önmaguk és egymás megismerését, valamint az együttműködés, az elköteleződés és a bizalom építését. De mindezek felett: élményt, emlékezetes kikapcsolódást. Feltölti, energetizálja a résztvevőket, így az összetartozás élményében megerősödve maradandó, életreszóló élményekkel térnek haza. Tehetik mindezt elszakadva megszokott környezetüktől, csodaszép természeti környezetben, a hegyek között, olyan segítők társaságában, akik a sziklák magasságában és a lélek mélységeiben egyaránt biztos kézzel támogatják őket.

A sziklamászás szimbolikája

A hegyek látványa lenyűgözi az embert. Hegyek között járva minduntalan felfelé tekint, s közben maga ismegemelkedik kissé. A szikla olyan érdekes képződménye azanyatermészetnek, amely mint szimbólum végigkíséri az emberiség történetét, megjelenik hitvilágában. A szikla mint szimbólum megtestesíti a szilárdságot, tartósságot, rendíthetetlenséget, örökkévalóságot. Emberi oldalról így válik a stabilitás, megbízhatóság, de az állhatatosság és az örök túlélés jelképévé is. Bár mozdulatlan, felfelé tör, összeköti a mélységet és magasságot, így jelképezheti azt, ami lentről olyan csodásnak, de messzinek és elérhetetlennek tűnik.

 

sziklamászás

Sziklamászás: izgalmas, újszerű, természetes, valódi élményekkel és kihívásokkal teli, metaforákkal és
szimbólumokkal való munka. Amit a sziklán átélnek a résztvevők, az jól szimbolizálja a valós életben történteket is. Ezért az alábbi metaforák egyben lehetséges fejlesztési szempontok is a csapatépítés során.

természetesség

A természet(esség): civilizációs burokban élünk, s ebben az a hiedelmünk, hogy halhatatlanok vagyunk. Ez a civilizációs álburok úgy gondoljuk, megvéd minket. Időnként azonban ez a burok megreped, bajokkal, nehézségekkel találjuk szemben és tehetetlennek érezzük magunkat. A természetben lenni azt is jelenti, megtapasztalni, megélni, hogy a természet része vagyunk, s ha benne vagyunk, az erejéből is kapunk. A sziklán megmutatkozik az ember igazi természete is. „Úgy mászok sziklát, ahogy élek.”

itt és most

Itt és most: „a sziklamászás sajátos tudatállapot. Erős koncentráció, 100%-os figyelem, intenzív „itt és most vagyok” élmény, olyan hatás, amely segít helyretenni és átértékelni a bennünk zajló folyamatokat, átrajzolni az előjeleket.” Jelen-élmény, amit a másokra és önmagunkra való odafigyelés, a felelősség és a folyamatos döntést igénylő helyzet idéz elő. „A negatív gondolatok, problémák, szorongások örvénye lehúz képletes – és a falon valós értelemben is.” Csak akkor sikeresek a bizonytalan fogások, lépések, ha a figyelem teljes valójában képes a fal, a mászás, a feladat felé fordulni. Ami alant van, az már a múlt, a fent még a jövő, egy valóságos dolog van: az, amit most teszek

megküzdés

Megküzdés: az élet gyakran állít minket elsőre leküzdhetetlennek tűnő akadályok elé. Adódnak nehéz
feladatok, helyzetek, ahol a régi  tapasztalataink, megoldásmódjaink már nem elegendőek. Ahhoz, hogy sikeresen megoldjuk őket, új, kreatív megoldásokat kell megtanulnunk. Adódhatnak kudarcok is, nehéz helyzetek, amelyeket túl kell élnünk, mozgósítanunk kell meglévő és új túlélési stratégiákat. Ha a szikla jelképezi az akadályt, akkor a mászó az erejében hajlékony, rugalmas, reziliens embert, vagyis a nehézségekkel megküzdő, a nehéz helyzet által megerősödve növekvő ember képét.

paradigmaváltás

Paradigmaváltás: annak megtapasztalása, hogy a lehetetlennek tűnő feladatok megoldhatók, hogy a képtelennek látszó cselekvésekre képesek vagyunk, ha szembesülünk gondolkodási sémáinkkal, ha átértékeljük azt, ahogyan a világot és benne önmagunkat látjuk. Önkorlátozó hiedelmeink sokszor gátolják cselekedeteinket, képességeink, lehetőségeink kibontakoztatását. A meredek sziklafal megmászása sokszor
vezet attitűdjeink megváltoztatásához, látásmódunk megváltoztatásához, a problémák átkeretezéséhez.

önismeret

Önismeret: hogyan reagálunk egy szokatlan helyzetre, kihívásra? Képesek vagyunk-e félelmeinken, korlátainkon felülemelkedni, vagy pedig elfogadni azokat? A sziklamászásban résztvevők olyan pozitív stressz-helyzetbe kerülnek, ahol találkozhatnak saját félelmeikkel, negatív hiedelmeikkel, belső korlátaikkal, képességeik vélt vagy valós határaival. A problémával való szembenézés, a félelmek, gátak legyőzése, az erőfeszítés és megküzdés a sikerélményben pozitívan tükröződik vissza. A sziklán az ember önmagát adja: itt mutatkozik meg a maszk nélküli valóság. Ez lehet olyan pozitív tulajdonság is, amelyet eddig sosem használtunk erőforrásként. Az akadályok leküzdése során a személy élményeket szerez saját valós fizikai és mentális képességeiről. Reálisabb önismeretre tesz szert, erősödik az önállósága, önbizalma, és egyre ’magasabb’ szintre léphet.

önbizalom

Önbizalom: a félelem (önbizalomhiány) magával ránthat a mélybe, ahogyan az elbizakodottság és a hősködés is. A cél, a siker elérése. önmaga kompromisszum mentes feltárását, elfogadását igényli az egyéntől. Az uralt kihívás, a siker elérése egyértelmű és megcáfolhatatlan bizonyítékkal szolgál az embernek saját képességeit illetően. Néha a sikernél is hasznosabb lehet azonban egy átmeneti kudarc is, mert segít megérteni az oda vezető utat, a frusztrációt és az azzal való megküzdést. A résztvevők végül mindig a sikerélményét kapják, amely javítja önértékelésüket, önmagukban való bizalmukat, önmagukért való felelősségvállalásukat. A mászás során szerzett tapasztalatok segítik az individuális erősségek, gyengeségek és a saját határok realisztikusabb becslését. A kontroll megtartásnak és egyben elengedésének furcsa elegyét. Végül ez a megemelkedett én-tudatosság jobb döntéshozatali képességhez is vezet.

döntés

Döntés: számtalan választási helyzetben kell döntést hoznunk az életben. Döntenünk kell kis és nagy horderejű kérdésekben, és nagyon sok az olyan helyzet, amely azonnali döntést igényel. Képesek vagyunk hatékonyan és jól dönteni? Milyen döntéseink minősége és milyen következményekkel járnak? Megvalósítjuk-e céljainkat, vagy a lényeges döntések meghozatalát csak halogatjuk? Sziklamászás közben ez nem kérdés. Minden mozdulatnál döntünk, és a következmény azonnal megmutatkozik.

együttműködés

Együttműködés: a sziklamászás az a sport, ahol nincs külső versenytárs. Nem a szikla, nem a másik ember, hanem önmagunk legyőzése a tét. Egymással nem versengő, hanem egymást támogató, nyertes-nyertes játék kell legyen. Mászás közben a közösség támogatása, biztatása erőt ad. Sokszor meg kell tanulnunk a segítséget elfogadni. És meg kell tanulnunk ’jó’ segítséget nyújtani. A szilamászás feltétele és eredménye is az elkötelezettség az együttműködésre. Az izgalmas élmény közös megélésével, egymás kölcsönös segítésével, támogatásával lehet erősíteni a csapategységet, a csapattagok közötti bizalmat, és pozitívan megélni  az egymásrautaltság érzését. A résztvevők szociális készségei fejlődnek, egészségesebb, hatékonyabb megküzdési stratégiákat tanulnak egymástól is.

lendület, energia

Lendület, energia: ha elindultál, menned kell tovább. Akik a már ismerős fogásokat alkalmazzák, gyakran megélik a kitágított jelen, a koncentrált figyelem és cselekvés nyomán megjelenő flow élményt. „..Azokban a varázslatos pillanatokban, amikor a mászás szinte mozdulat-meditációba megy át, és a mászó úszik, táncol, siklik a falon, fölfelé…”A sikerélmény, amely komoly munkával minden esetben átélhető, hatalmas energiákat, lendületet ad ahhoz, hogy gyökeres változások induljanak el az életünkben.

bizalom

Bizalom: a sziklamászásban az egyik ember mászik, a másik biztosít. Nem csak szimbolikusan, de szó szerint a kezében van a másik élete. Mint köldökzsinór köti össze a két embert a kötél. S ez kölcsönös, mert a következő helyzetben cserélődnek a szerepek. Vajon el fognak engem kapni, ha lezuhanok? Megbízhatok a másikban? Vajon meg tudom tartani a másikat, ha ő véti el a lépést? Képes vagyok rá? Megengedhetem magamnak, hogy másoktól függjek? A résztvevők átélik a kölcsönös bizalom olyan élményét, amely a mindennapokban aligha tapasztalható meg. A folyamat fokozódó mértékben építi és mélyíti az interperszonális kapcsolatokat, nagyobb fokú bevonódást, megnyílást eredményez. A csoport fizikai bizalommal való felruházása (biztosítókötél) magával hozza az érzelmi bizalommal való felruházást is. Valós felelősségvállalásról van szó! A társak azért vannak ott, hogy meglazítsák, vagy megfeszítsék a kötelet, ahogy azt a mászás igényli. Gondot viselnek, bátorítanak. Lehet és kell is függni a másiktól. Ez az élmény olyan erősen hat, olyan erős kötődést képes kialakítani a résztvevők között, amely a tréning után hetekkel- hónapokkal is érezhető a csoportban.

cél, célkitűzés

Cél, célkitűzés: a sziklának egyszerűen fogalmazva van teteje meg alja. Számtalan lehetőség, út és mód van arra, hogy feljussunk a tetejére. Ha sokat vársz, nem jutsz fel. Ha hirtelen vagy, kapkodsz, nem jutsz fel. Ha egyedül akarod csinálni, és nem fogadod el a segítséget, megtörténhet, hogy nem jutsz fel. A csúcsrajáró embereknek azt is meg tanulniuk, hogy onnan le is kell tudni jönni. A cél a sikerélmény, az előrelépés: függ attól is, mit jelölsz meg célodnak, milyen stratégiával indulsz neki. Lehetőségek tengere vesz körül minket utunkon, a választás a miénk.

felfelé - just up

Felfelé – just up: az életben nem kell annak magaslatnak lenni, elég csak egy cél, amit el szeretnénk érni. A humanisztikus pszichológia írja le leginkább azt az emberben belülről meglévő növekedési erőt, amely hajtja felfelé, a kiteljesedés, növekedés felé. Ez minden élőlényben megvan, az ember tudatosan formálhatja: mit is keres ott fent. És itt vannak Weöres Sándor szavai is: Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak
toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. 

outdoor tréningek

Az outdoor tréningek a természetben, a szabad ég alatt, professzionális módon megtervezett és végrehajtott tevékenységekkel, sport- és kaland aktivitásokkal nyújtanak olyan élményt és tapasztalatot, melynek nyomán a résztvevők készségeinek és viselkedésének fejlesztése valósul meg. Olyan ősi, alapvető emberi készségek és törekvések felhasználásával segítik a személyes és interperszonális fejlődést, mint a megküzdés és a túlélés. Közös jellemzőjük, hogy feladatok elé állítják a csoportot és benne az egyéneket, amely újszerű, kreatív megoldásokat és együttműködést igényel a csapat valamennyi tagjától. Együtt van meg bennük a sport, a mozgás, az élmény és a tanulás. Ezek a helyzetek kimozdítják a csoportot a megszokott viselkedések és megoldások világából. Ez a komfortzónából való kibillenés, a régi, megszokott módon alkalmazott működés feloldása nyitja meg a lehetőséget a változtatáshoz: új, munkamódok, kreatív megoldások keresése és kipróbálása felé.

élmény és kalandterápiák

Az élmény- és kalandterápiák a kaland tapasztalások és aktivitások során mindig valamilyen észlelt kockázat és a szokatlan környezetet együttes alkalmazásával dolgoznak, ezzel kihívások elé állítják az egyént és a csoportot, amellyel szembe kell nézni. Kalandterápiás hatás lényege, hogy a megküzdés és túlélés ősi erői aktivizálódnak az élményben, ez ad lendületet a tapasztalatok alapján való tanuláshoz: a résztvevők új megküzdési stratégiákat sajátítanak el, növekszik én-tudatosságuk, döntéshozatali képességük, kreatív problémamegoldó, kommunikációs, önkifejező, valamint együttműködési készségeik. A feladatok egyre nehezedő erősségűek, ezzel biztosítják a siker lehetőségét és támogatják a „meg tudom csinálni” élmény átélését. Közben ellensúlyozzák a negatív önértékelés, a tanult tehetetlenség és dependencia érzését. Emelik az én-tudatosságot, ami a viselkedéses következmények és a lehetséges választások fokozott felismeréséhez, tudatosabb döntésekhez vezet.

rizikóterápia

A rizikóterápia során a kihívások, amellyel a résztvevők találkoznak, gyakran veszélyesnek és leküzdhetetlennek tűnnek. Valójában alacsony valós kockázatot hordoznak magukban, csak az észlelt kockázati szintjük magas. Ez a fejlesztő munka alapja, hiszen az észlelt kockázat szerepe az, hogy kibillentsen a megszokott egyensúlyi állapotból, és egyfajta ’egyensúlytalansági’ állapotot idézzen elő. A saját félelmek leküzdése, az akadályok legyőzése, a döntések meghozatala ezekben a helyzetekben, a belső intrapszichés akadályok leküzdését jelenti elsősorban. A megszokott komfortzónából való kibillenés állapotában nincsenek megszokott megoldási sémák, így az egyensúly eléréséhez kénytelen új, ideális, egészségesebb viselkedéseket kipróbálni a személy, a régi megoldások helyett új és konstruktív megoldási módok kimunkálását.

sziklamászás

A sziklamászás során a szokatlan környezetnek és cselekvési formának kitüntetett jelentősége van: egyensúlytalansági állapotot idéz elő a résztvevőkben, ezáltal aktivizálódnak az alapvető intra- és interperszonális folyamatok. A sziklamászás során az igazi kockázatot nem a fizikai kockázat jelenti. Inkább érzelmi kockázat vállalására bátorít. Ez a kockázat inkább jelent belső, intraperszonális (félelmek, gátak, negatív hiedelmek) és interperszonális (mások megítélése, kishitűség, szégyen, kudarctól való félelem) kockázatvállalást. Bátorságpróba. A sziklamászás gyakorlása ezért segít a kockázatok kezelésére felkészülni, a feszültségeket elviselni, a nehézségek vállalására képessé, alkalmassá válni. A résztvevők pont akkor képesek sikerességük esélyét befolyásolni egy kalandaktivitásban, ha tisztában vannak a döntésükben rejlő kockázattal és a saját, reális képességeikkel.

intenzív kihívás - kockázatvállalás

Ugyanakkor ez egy választható kihívás: minden résztvevő, akármilyen indokkal dönthet úgy, nem kíván megküzdeni egy kihívással. Ez nem feltétlenül jelent kudarcot. Jelentheti az egyéni döntés erejének felismerését, és hozzájárulhat a résztvevők kontroll érzésének növekedéséhez. A cselekvések mindannyiszor azonnali, konkrét következményekkel járnak, ami azonnali tanulást, változtatást tesz lehetővé. A kockázatvállalás, az egyén számára optimális kihívás vállalása lehetőséget kínál a már megtanult készségek használatára, valamint az intenzív kihívással való megküzdéshez szükséges új, kreatív megoldások kipróbálására. Az ilyen helyzetek megélése intenzív örömteliséggel jár, az örömszint emelkedését, akár csúcsélményt is eredményezhetnek.

érezd, hogy élsz...

„Kint ülni egy beülőben a ’semmiben’, hirtelen elhatározással elrugaszkodni egy szikla tetejéről, félúton a föld és a csúcs között, remegő lábbal és kézzel felfelé kapaszkodni, le-lenézni a mélységbe, gyomrunkban érezni a helyzet súlyát, agyunkban az egyre kavargó, gátló és motiváló gondolatokat, másokért felelősséget vállalni…..ritkán adatnak meg a mindennapokban….Egyszerre valahogy élesebben érezzük meg, hogy élünk..”