Megtalálni a jó segítőt az úton.... igazi áldás....
Hiszek abban...
… hogy mindenkinek meg van a képessége, erőforrása, lehetősége és hatalma ahhoz, hogy a megfelelő támogatással önmagán segíteni tudjon. Hiszek abban, hogy a legbetegebb lelki állapotunkban is van megszólítható, egészséges én-részünk. Így – bármilyen furcsán hangzik is – azt gondolom, hogy nem a „jó szakember”, nem a „jó módszer” és nem a „jó segítő” szolgálja elsősorban a fejlődésünket, hanem mindaz, amit képesek vagyunk befogadni, megtanulni, működtetni.
Tapasztaltam, hogy...
… kevesen szeretnek segítséget kérni, s ezt tiszteletben tudom tartani. Miért fontos mégis a felépülésben, hogy legyen segítőd? Ez nagyon sokakat foglalkoztató kérdés.
Mindannyian ismerjük a mondást: segíts magadon, s az Isten is megsegít. A mi kultúránkban gyakran szeretjük hangsúlyozni: „én a saját erőmből értem el valamit”. A saját szerencsém kovácsa vagyok, nem kell, aki megmondja, mit és hogyan csináljak.
Rendben vannak ezek a gondolatok, de mégis úgy hiszem, igazi ajándék, ha olyan segítőt találsz, aki észreveszi a vakfoltjaidat, aki megmutatja az árnyékodat. Szükséged van valakire, aki képes az úton tartani. Sokszor talán nem is látod, hogy rossz irányba indultál. Ha kizárólag te magad vagy a saját támaszod, ki fog rádöbbenteni, hogy eltévedtél, s hogyan találsz egyedül vissza?
Persze a munka oroszlánrésze a tiéd, szükséged van arra, hogy önállóan érvényesíteni tudd azokat a dolgokat, amik a felépülésedhez, változásodhoz elengedhetetlenek. Magadnak kell gondolkodnod, érezned, de óriási lendületet, biztonságot ad egy útmutató. Aki előtted jár az úton, példákkal szolgál a nehéz pillanatokban, tudatában van a helyzetednek és képes figyelni rád. Lát, beszélhetsz vele, kölcsönhatásban vagytok.
Megtalálni a jó segítőt az úton – igazi áldás.